Íme, mit találtam mindjárt elsőre:
"Jelenleg ugyanis nagy a megosztottság a szakmán belül,... Pedig közös ötletelésekkel, valódi megoldásokkal segíthetnék a HR-eseket..."
"Gavallér Zsolt /OBI HR ig./ is érzékeli, hogy a szakmán belül a felső vezetők nem nagyon támogatják a szabad együttgondolkodást, pedig szerinte ez a fejlődés kulcsa, hiszen a nézetek, eszmék, tapasztalatok cseréje nélkül nem tud fejlődni egy szakma."
Réh Ágnes/a Personal Hungary projektmenedzsere/ szerint "nem is biztos, hogy itthon ki tud alakulni ilyesfajta eszmecsere, mivel a HR-esek 50-60 százaléka végrehajtó szerepkörben dolgozik, a napi leterheltség mellett pedig nincs lehetőség nagy kreativitásra" forrás: http://www.hrportal.hu/hr/dicshimnuszok-valodi-hr-kommunikacio-helyett-20100222.html
Nos mit szól ehhez Ön?
Én nem hagyom ennyiben! Igaz, hogy én nem vagyok HR-es, viszont annál inkább kreatív vagyok. Zeneszerző ugyanis, de ez most mellékes. A tevékenységem okán sok HR-essel találkozom, és túl azon, hogy kiszolgálom őket, együtt is érzek velük, meg szimpatizálok is velük. Magaménak érzem a feladatukat, a hivatásukat. Vagyis inkább azokkal azonosulok, akik hivatásukként látják el a HR-es feladatokat. Ezért született ez a blog.
Egy hirtelen felindulásból, mert valósággal világgá akartam kürtölni a HR-es fájdalmát.
Ugye nem hagyjuk annyiban a hrportal.hu megállapítását?! Ugye Ön is megosztja velünk örömét, bánatát és még a sikereit is?! Együtt könnyebb lesz!
Tegyük közösen szebbé és jobbá a világot!
